A KAMASZOK című filmről

A Kamaszok a szülők legkegyetlenebb rémálmába kalauzolja nézőit. 

Mennyire reális, amit a filmben látunk?

Sokszor, sok helyen olvastunk, láttunk filmet a kamaszokról és magunk is megéltük ezt a világot, ezt a kort. Nehéz megtalálni az átmenetet a felnőttkorba, megkeresni a saját identitásunkat, értékeinket, céljainkat és a saját egyéniségünket.

A mi gyerekünkkel is megtörténhet?

IGEN! A kamaszok sokszor nem tudják megtalálni a megfelelő választ a saját nehézségeikre, problémáikra és sokszor nem is tudják azt megfogalmazni, nem tudnak segítséget kérni. Régóta mutatják a kutatások, statisztikák, hogy ebben a korban nagyon erős az öngyilkosságra való hajlam, ami szintén ebből, a kamaszok számára sokszor nehéz és bizonytalan élethelyzetből következik. A mai világban, az állandó online jelenléttel, kamaszok akkor is benne vannak a kortárs csoport életében, ha nincsenek együtt, ha a saját szobájuk magányában vannak. A félelmek, a zaklatások nem múlnak el, állandóan jelen vannak.

Hogyan vehetjük észre, hogyan tudjuk megakadályozni?

Szülőként, testvérként, nagyszülőként, de az iskolában tanárként, barátként, láthatunk jeleket. Ezek egyáltalán nem jelentik azt, hogy történni fog valami, de azt sem feltétlenül jelentik, hogy nincs különösebb baj, nemfog történni semmi.

Szülőként beszélgetni kell a gyerekeinkkel, sokat. Figyelni kell a változásokat, intő jelnek kell tekinteni a hátrébb húzódást, a bezárkózást, az "elmagányosodást". Szülőként azt tudjuk tenni, hogy állandóan jó kapcsolatban vagyunk a gyerekünkkel, s amikor akar valamit mondani, akkor azonnal ráérünk és odafordulunk, mert másodszor nem fog jönni.

A legtöbb, amit tehetsz, hogy jó kapcsolatban maradsz velem!